Képriport
Augusztus 6. A teremből még kihordunk egy jó tíz köbméter homokot, tartunk még egy kemény napot. Vigyor még csak két éves, még nem is beszél érthetően, de nem tudjuk kirakni a teremből, mert hisztizik, kiköveteli, hogy ő is dolgozhasson eljövendő oviján. Nyilván, még azzal sincs tisztában, hogy mi az ovi, csak látja, hogy mi csináljuk, s ő is akarja. Mi, waldorfosok komolyan vesszük, hogy a legjobb nevelés a példamutatás, és azt is, hogy a gyerek egy adott időszakban utánzással tanul. Ilyen szempontból valószínűleg a gyerekeinknek ez az együtt átdolgozott-átbulizott nyár az egyik legnagyobb életlecke volt, itt érthették meg, hogy mit is jelent a közösség vagy a közösségi munka. Egyúttal egy beszoktatás is volt. Azok a gyerekek, akik egész nyáron itt voltak, együtt lógtak a többi gyerekkel és az óvó nénikkel, ősszel minden gond nélkül kezdtek el oviba járni, nem kellett beszoktatni őket, nem kellett bőgetni őket minden nap, ők már itthon voltak.