Képriport
A nyomás addig nehéz, amíg a gyereknek kibújik a feje, onnan már minden magától megy. De még mielőtt odaérnénk, hadd tegyünk említést a gátmetszésről. Az asszony mind a kétszer kérte, hogy ne metsszenek gátat, és egyszer sem hallgatták meg kérését. Az első szülésnél ott voltam én is, meg voltam bízva, hogy ne hagyjam, hogy metsszenek. Elküldtek, hogy hozzak valamit az asszonynak, addig pedig ők szépen metszettek. Az asszony sem vette észre, csak utólag, mert ő el volt foglalva a nyomással. Hogy mennyire jó vagy rossz ez a gátmetszés, nem tudom én így laikusként felmérni. Az biztos, hogy hetekig, esetenként évekig fáj utána, mert azt láttam az asszonyon. Hívei azt állítják, hogy jobb, mint a repedés, hamarabb gyógyul. Ellenzői azt, hogy butaság minden szövetet keresztbe vágni, nagyon kicsi az esélye annak, hogy rossz helyen repedjen, ha egyáltalán reped. Az előbb megdicsért udvarhelyi szülészeten kötelező módon, protokollszerűen vágnak, hiába kéred a megfogadott szülésznőt, hogy ne vágjon. Ugyancsak protokollszerűen végzik azt az U alakú gáttágításnak nevezett valamit, amikor benyúlnak és megfeszítik a gátat, azt remélvén, hogy attól ellazul. Közben pont fordítva, inkább görcsbe rándul tőle. Aztán, mert be van görcsölve, vágni kell a gátat, mert nem tágul rendesen. Na, de mikor felbukkan a gyermek, hirtelen elfeleded a gátmetszést, akkora az öröm.