Képriport
A szülés nagyjából úgy zajlik le, mint a filmekben, "nyomjál!", "tarts ki!", "nyomjál!". Ez így nagyon látványos, csak épp a szülő nőnek nem a legjobb, ha más parancsára nyom, nem pedig a saját ritmusára. A kórházi alkalmazottak pedig úgy érzik, nekik kell diktálniuk a ritmust. Úgy egyébként az egész rendszer úgy dolgozik, hogy gyengítse a nőben a hitet, hogy a teste képes természetesen, magától megszülni a gyereket, azt az érzést keltvén, hogy szüksége van a rendszerre. Betegként kezel, mintha a tested nem működne rendesen. Ennek egyik csúcspontját akkor volt alkalmam megfigyelni, mikor az orvos ráfeküdt az alkarjával az asszony pocakjára, és teljes erejével nyomta lefelé, préselvén kifele a gyereket. Ezt akkor úgy értelmeztem, hogy segített az asszonynak hamar megszülni a gyereket. Hadd mondjam el itt azt is, hogy habár sok rosszat el tudunk mondani az udvarhelyi szülészetről, van egy nagyon jó oldala is: támogatja a hüvelyi szülést, ha nem muszáj, nem császároznak meg. Hallottunk híreket olyan helyekről, ahol harminc év fölötti első szülést nem engednek csak császárral. Egyik ismerősünknek az orvos kerek perec megmondta: ha velem akarsz szülni, akkor császár. És a nő vele akart szülni. Ilyenekről egyre többet hallunk, arról is, hogy az orvosok képesek meg is magyarázni a nőknek, hogy mennyire előnyös nekik, hogy császárral szüljenek, na de túl tág téma ez, hogy most itt belemélyüljünk. Csak gratulálni szeretnénk az udvarhelyi szülészetnek, hogy nem kapta el őket is a császárláz, harminc év fölött is engednek természetes úton szülni, és ha az első gyereket császárral szülted, a másodikat még megszülheted természetesen is.