Még egy örömöm van, amit meg kell osztanom kedves olvasóinkkal. Lehet, hogy néhányan emlékeznek még, legutóbb, mikor innen a Kis-Homoród mentéről tudósítottam környezetvédelmi témában, akkor arról kellett írnom, miként teszi tönkre a vízügy a patakot árvízvédelem címén, legyalulva az egész medret, ahelyett, hogy erdősítenének vagy fokgazdálkodást vezetnének be. Habár a szervezők nem jelentik ki, hogy a mai faültetés célja árvízvédelem lenne, akarva-akaratlanul minden erdőtelepítésnek hozadéka az árvízvédelem és a vízgazdálkodás javulása. Az erdős területek ezerszer több vizet tudnak szivacsként magukba szívni, mint a füves lejtők, és főleg ilyen meredek területen, mint a ma beültetett, nem mindegy, hogy a nagy zuhé másodpercek alatt lecsúszik, és a völgyben van, vagy egy nagy szivacs magába szívja, és itt tartja, legalább egy ideig. Nyilván, a teljes boldogsághoz nem elég ez a ma beültetett két hektár, kellene még néhány száz mellé, ésszerűen elosztva a domboldalakon, de kezdetnek ez is dicséretes. Az irány jó, csak tartani kell. Bizonyára a falu lakossága is érzi az esemény hasznosságát, mert elég sok helybéli jön ki önkénteskedni. És a falusiak olyanok, hogy ösztönösen érzik, mikor kell közmunkázni, csak akkor szállnak be, ha tényleg közösségi érdek van a dologban. Ha nem véderdőt ültetnénk most, hanem kereskedelmi célú erdőt, a helybéliek fele még pénzért sem jött volna el, nemhogy ingyen.