Mire kiérünk a domboldalba, már nagy a nyüzsgés, láncban adogatják a csemetéket. Elkezdődik a káosz. Megérkezik néhány perc alatt párszáz ember, s mindenki nekiesik a munkának, ki ahol éri. Ember legyen a talpán, aki átlátja az egészet. Néhány szervező erdész szaladgál fel-alá, de látszik rajtuk, hogy nem is reménykednek abban, hogy rendszert fognak vinni a dologba. Amit tudnak, irányítanak, amit nem, nem. Mindig így szokott ez lenni, mondja egyikük, már nem meglepetés. Végülis a lényeg az, hogy mindenki önállóan tudjon dolgozni kis csapatával, s minél több csemete földbe kerüljön.