Képriport
A sátorozóhelyek már a fesztivál kezdete előtt elfogytak, aki nem foglalt idejében, alhatott otthon. Szerencsére az asszony előrelátó volt, mert ha rajtam múlott volna, nem jártam volna végig a hosszú, banki átutalással járó folyamatot, azt mondtam volna, hogy majd fizetünk helyben. Ahhoz képest, hogy milyen profik vagyunk már a sátorozásban, eléggé elboldogtalankodjuk most a helyválasztást, én valami vakondtúrásokon alszom, az asszony valami gödrökben, a gyerekek pedig akármin úgy alszanak, mint a bunda. A sátorfelhúzás egy folyamatos civakodás, Kukuc és Kicsike mindig ugyanazt a sátorrudat akarja összerakni. Az egyik sátorrúd el is törik kifeszítésnél, nem feltétlenül az ő hibájukból. Hat éve vettük azt a sátrat, nagyon profinak tűntek a dúralumínium csövei, de egyik tavaly roppant meg, másik idén.