Az installáció valamelyik ügyeskezű leányka alkotása, sajnos nem emlékszem, hogy pont kié, de az asszony nem is örülne neki, ha minden ügyes leánykára tökéletesen emlékeznék. Itt véget ér mai képriportunk, mellyel nem vagyok teljesen megelégedve, de 50 képbe ennyi fért. Több építmény, sok ember maradt ki a képekből és a szövegből, sok jó történet, sok hasznos információ. Például még el szerettem volna mesélni, hogy azért kellett új, magasított lépcsősort építeni a domboldalba, hogy az emberek ne tapossák szét a hajszálcsöveket, melyeken felfele jön a gáz, de azt is elmeséltem volna, miként történt meg, hogy Kalapos Kálmán, miután nem sikerült megásnia az alagutat Japánba, kidöntött egy kidönthetetlen régi belebetonozott táblaoszlopot, s csodás forrást fakasztott a helyén, melyet nem meglepően Kálmán-forrásnak neveztek el még halála előtt. Még van egy tucatnyi dolog, ami bennem maradt, de az is lehet, hogy jobb lett volna nem írni semmit, csak rakni egy linket a bővebb képválogatásra, s hadd beszéljenek a fotók. Ez van, a lényeg az, hogy a kaláka jó volt, szerencsésen ki is pihentük, s az, hogy nem fejeztük be teljesen, az csak kifogás az újra találkozásra, mert most szeptember végén, 25-étől 27-éig folytatódik a buli, főként helyi erőkkel, azt a néhány befejezetlen dolgot kell befejezni. Aki szeretne jönni, tőlem elkérheti Para Zoli számát, hogy bejelentkezzen.