Képriport
Másoknak már félig áll az építményük, de Kinga és Gergő még kint a parkolóban rajzolnak, tervezik és újratervezik az épületet. Gergő egy nagyon alapos ember, minden részletet előre tudnia kell. Japánban tanul mesterséget, egyik este tart is nekünk egy előadást a japán építészetről, amiből egy gondolat megmaradt az agyamban: a szentélyeket a japánok 25 évente újjáépítik, még akkor is, ha azok tökéletesen állnak. Azért építik újjá őket, hogy ne vesszen el a tudás, az ősi tudás. Elég egy-két generációnyi kiesés, lásd, ami nálunk történik, és aztán kínlódhatunk, hogy az évezredes tudást visszaszerezzük írásokból, vagy haldokló nénikéktől. Mert az fasza, hogy mi ma másképp élünk, másképp építkezünk, mint őseink, de ez csak egy múló divat. Majd ha lejár, s rájövünk, hogy a beton-inox kombináció nem a legcukibb, akkor majd vissza kell térnünk a rég bevált módszerekhez és anyagokhoz. De lesz-e még szakember, akinek a segítségével visszatérjünk? Lesz-e még, aki egy száraz kőfalat megépítsen, egy kályhát megrakjon, egy faszerkezetet becsületesen összeácsoljon?