Jelenleg az üzleti érdekek is küldik a csúcs felé az embereket. Múltkori anyagunkban írtunk arról az áfonyásba épített kiskocsmáról, mely a csúcs felé vezető úton található. Megkeresett Pethő Attila, a bódé tulajdonosa, aki sérelmezte, hogy lepofátlanoztuk, pedig mennyi mindent tett a Madarasi Hargitáért. Elmondta, minden év elején felfogad két embert, akik megtakarítják az utat a szeméttől, aztán folyamatosan harcol az erdőtolvajokkal, sokat dolgozott az aszfaltért és a villanyért, sikerült elintéznie, hogy a megyénél egyelőre ne adjanak ki több építkezési engedélyt (miután ő már megépítette a panzióját), és felvásárolta a csúcs felé vezető út körül a telkeket, hogy ott senki ne folytathasson kereskedelmi tevékenységet (rajta kívül). A zárójelben lévő megjegyzések egy újságíró kollégától származnak, úgy érezzük, hogy jogosak. Természetvédelmi szempontból, mindent összevetve, az Attila tevékenysége tényleg nagyon hasznos, csupán azzal van baj, hogy mind a panziója, mind a kiskocsmája arról szól, hogy egyre feljebb és feljebb haladunk a hegyen, egyre többet rabolunk el a természettől, míg odalent a faluban csodálkozunk, hogy nem tudunk élni a vadaktól.