Képriport
Mert úgy érzem, ez pont egy olyan ügy, mint a kocsmában cigizés. Miért kell nekem szenvednem, vagy akár lebetegednem amiatt, hogy más szívja a büdös pálcikáját és nem érdekli a mellette ülő? Miért kell kitennem magam ennek a vizuális és lelki szennyezésnek a hegyen, csak azért, mert valamelyik Trianon-frusztrált csávó a rossz ízlését épp azzal akarja kompenzálni, hogy a lábnyomát ott hagyja a mi szent hegyünkön? Ha valaki azt hiszi, hogy a nemzeti hovatartozásunk vagy a kereszténységünk nem a szívünkben-lelkünkben van, hanem egy darab faragott fában, melyre ráírjuk a nevünket, vagy egy inox keresztben, melyen a nevünk mellett trikolór pántlikák lógnak, akkor menjen, kezeltesse előbb magát, s csak akkor menjen fel a szent hegyre, ha már annyi alázat összegyűlt benne, hogy nem akar mindenáron emlékművet állítani magának.