A győzelmet ünneplő diákok, szülők és tanárok úgy tudják, hogy a tanfelügyelőség nem fellebbezte meg a bíróság döntését. Nincs ahonnan tudniuk, hogy ügyvédjük picivel azelőtt kapta kézbe az egy hónappal azelőtt iktatott fellebbezést, ennyi időbe telt, míg átment a bíróságon, s kiközölődött. Szólhatott volna nekik néhány órával a tanévkezdés előtt, de nem akarta elrontani a jó hangulatot. A fellebbezésben egyetlen új érv van, mégpedig az, hogy okafogyottá vált a döntés végrehajtása, mert az átköltöztetési határozat csak a múlt tanévre szólt, ami lejárt. De ha ez igaz, és igaz, akkor a fellebbezés is okafogyott, véli az ügyvédnő. A fellebbezést átolvasva mind a tavalyi érvek köszönnek vissza nekem a sorokból. Például a képen látható, hogy írják, hogy csak tíz perccel nő meg az iskolába menési idő, mert annyit megy a busz. Ok. Aztán lennebb írják, hogy 7,30-kor indul a busz. De hoppá, 7,30-tól 8-ig egy fél óra van, az 30 perc, nem 10. És ez egy olyan gyerek esetében, aki eddig 7,15-kor indult reggel suliba, mert háromnegyed órát gyalogolt, azt jelenti, hogy 6,45-kor kell indulnia, hogy beérjen fél 8-ra. Ez pedig azt is jelenti, hogy azokon az őszi-téli napokon, mikor 7,15-kor világosodik, ő fél órát kell bandukoljon a sötétben, egy medvékkel és farkasokkal teli tájban. Pont az a fél óra. Szóval ez az érv így elméletben jól szól, a gyakorlatban erősen sántít.