Isten hozott bennünket Énlakára János-napozni, ide ImoLaciékhoz, vagy LacImoláékhoz, ahogy jobban tetszik. Most jöttem rá, ezt lehet végteleníteni is: Imolacimolacimolacimolacimo... Imola és Laci már régi waldorfos barátainknak számítanak, nem emlékszem pontosan, hogy mikor ismertük meg őket, de az egészen biztos, hogy már tavaly is náluk János-napoztunk. Csak mégsem napoztunk, mert jött egy hatalmas eső, ami bekergetett a házba. Egy nagy szobába kiterítettük a pokrócokat, kajáltunk egy nagyot, s jó hatalmasan dumáltunk késő estig, miközben a gyerekek rohangáltak körbe a lépcsőn, s ugráltak ki az ablakon. Jó volt, de idén még jobb lesz, mert szép az idő, virágot szedni is lehet, s nem oltja ki az eső a tűzugrás alól sem a tüzet.