Olvasóink kérésére folytatjuk kisházunk építésének történetét. Ha nem tudnád, kamionra építünk szalmaházat. A sztori első részét itt találod, a másodikat itt. Ott maradtunk el előző részben, hogy kész az alap, jöhet a szalma. A szalmát egy barátomtól veszem, aki épített magának egy szalmaházat, s megmaradt vagy 150 bálája, pont amennyi nekem kell. Ezzel jót teszek neki is, mert ürül a hely és jön a pénz, de magamnak is, mert nem kell a tarlókon mászkálnom és alkudoznom a bálázó bácsikkal, hogy húzzák már tömörebbre a bálákat. A bálákat lealkudom 3 lejre, majd kifizetem 4 lejben darabját, hogy barátom is járjon jól. Úgyis kis tétel ez, mindössze 600 lejbe kerül a szalma, ami nem csak szigetelője, hanem tartószerkezete is lesz házamnak. Igen, a szalma fogja tartani a tetőt. A bálákat szépen átválogatjuk s előkészítjük szállításra, hogy ne akkor kelljen válogatnunk őket, mikor itt a kamion. Jó ötletnek bizonyul a munkát felosztani, ha másért nem is, legalább azért, hogy nem egyszerre kell a sok port szívni. Poros munka ez a szalmapakolás, fekete lesz tőle az ember orrlika, igaz, a fotók is igencsak látványosak lesznek.