A mai stadionlátogatásunk körútja szimbolikusan érinti a városházát. Majd ha nagy leszel, megérted, mit jelent az, hogy szimbolikusan. De ha paraszt leszel, mint apád, akkor lehet, hogy soha nem fogod. Ha most ez a túrdöfransz lenne, az ablakok teli lennének a hivatali alkalmazottakkal, akik tapsözönnel és virágszirmok ledobigálásával fogadnák a kerékpáros főnöküket. A képbe jól beleillene Imola néni is, aki piros ruhájába öltözve porcukorral frissen megszórt pánkóval kínálná a megpihenő kerékpározókat és a sajtót. De ő már nem tanácsos, ilyen az élet. Nem, nem akarom hallani, hogy most megkívántad a pánkót! Kukuc! Én is kívánom a pánkót, és mégis hallgatok.