Míg az alanyt vágja az ember, az oltóvesszőt valahova tennie kell. Hova máshova, mint a szájába. A szakirodalom is ismeri az ember ezen szokását, ezért szinte minden könyv megemlíti, hogy a metszlapnak nem szabad érintkeznie sem a koszos emberi kézzel, sem az emberi nyállal, sem esőcseppel, sem semmivel. Lajos bácsi tudja ezt, ezért áll kifele a metszlap a szájából, és nem befele. Régebb volt egy olyan tévhit a környéken, hogy az oltóvessző metszlapját meg kell nyálazni, hogy megfoganjon. Ezt rendszeresen csinálták a dolgozók, s aztán csodálkoztak, hogy nem akar az oltás sikerülni. Levente azt is olvasta a szakirodalomban, hogy nyállal terjed a szilvahimlő vírus (PPV), a szilva egyik legádázabb ellensége, és azért nem szabad szájba venni a vesszőt. Nehezen akarom elhinni, hogy az ember hordozója a szilva vírusának, ezért megkérdem, hogy a fenébe kerül a vírus belém, majd a fába? Mindenki gondolkozik pár másodpercig, majd Lajos bácsi kiböki: a szilvapálinkából.