Mint ígértem, egy hét után eljött az első nagy megmérettetés, azaz megméretkezés ideje. Reggel a megszokott ütemben kezdtem a napomat: reggeli kávé, böngészés, amíg beindultak az alapvető életfunkcióim, és felvettem a napi ritmust. Ez a reggeli kávézósdi nem a legjobb a gyomornak, s már fontolgattam, hogy leszoktatom magam, de igen fontos szerepe van. Ez a csésze kávé az indítószerkezete a bélmozgásomnak, ami nem elhanyagolható a méretkezésnél.

Ébredés és zuhany után ráálltam a mérlegre, lássuk mi is lett az eheti eredmény. Teljes meglepetés nem ért, mivel minden reggel rendszeresen méretkeztem, de nagy megnyugvással konstatáltam, hogy sikerült teljesíteni, sőt, túlteljesíteni a heti normát.

A múlt pénteken mért 84,7 kiló helyett a mérleg kijelzője most 82,7 kilogrammot mutatott. Ez pontosan két kilóval kevesebb hordoznivaló teher. Igaz a héten elért legalacsonyabb súlyom csütörtökön volt, 82,5 kilogramm, de a terv összejött.

Mitől mentek le a kilók?

Ahogy ígértem, semmi sport, vagy fizikai munka nem volt a héten. Két dologhoz tartottam magam, amennyire csak lehetett. Az egyik a mértékletes evés: ez legtöbbször napi két étkezést jelentett, amiből az első két óra körül történt. Ez az ebéd, ami egy szűk tányér levesből és egy visszafogott adag másodikból állt.

A második szabály a következő étkezés időpontja, ezt legkésőbb hat órára időzítettem – kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is tartani. Ilyenkor leginkább azt ettem, ami volt otthon: egy kis hideg étel vagy valami maradék. A mértékletességet próbáltam szigorúan tartani és, ami minden étkezésre érvényes,

csak indokolt mennyiségű kenyeret ettem.

A délelőtti evés kihagyása nem szándékos megvonás. Ez valahogy így alakult ki bennem az évek során (helytelenül), ezért nem is jelent különösebb kihívást. Ellenben a késő délutáni vagy esti evés visszautasítása komoly önfegyelmet igényelt.

Ilyenkor mindig különböző cselekhez fordulok. Ezen a héten a tea jelentette számomra a menekülési útvonalat. Amikor az éhség kezdett maga alá gyűrni, akkor egy nagy bögre teát kortyolgattam, s ha már minden kötél szakadt, akkor leküldtem mellé egy kis kekszet is – ezzel nagyjából sikerült kihúzni a hetet.

A megszorítások ellenére is előkerült néhány karácsony óta dugdosott csoki és egyéb nyalánkság. Ezek komolyan veszélybe sodorták a heti teljesítményt, de a csábítás nagy úr.

Semmi sport, csak plusz mozgás

Bár azt mondtam, hogy a héten semmi sport nem volt, azért mégis becsúszott egy kis extra mozgás a megszokott mellé. A hét nagy részén a szerkesztőség négykerekűje kényszerpihenőn volt, így közlekedésem jelentős részét gyalogosra kellett fognom. Ez nem csak a fogyókúrámnak, de az egészségemnek is jót tett.

Hiába értem el többszörösen is a kitűzött célt, nem lazíthatok. Sőt. Valószínűleg nem minden héten lesz ilyen jó az eredmény. Ezért lényeges, hogy az átlag heti egy leadott kilót tartani tudjam.

A következő héten néhány újabb cselt vetek be: a délutáni, illetve késő esti evést és az ínyencségeket összevonom, és különböző gyümölcskompótokra redukálom. Ezek szinte mindenki éléskamrájában fellelhetőek, így valószínűleg nem jelent plusz kiadást.

Természetesen, az eddig alkalmazott mértékletességet továbbra is jó tartani. Ezen a héten megpróbálok egy, vagy két alkalommal sportolni is. Ideje üzenni az izmoknak, hogy hamarosan „komolyabban" igénybe lesznek véve.

Azoknak, akik úgy érzik, hogy keveset esznek, és mégsem működik a dolog, ajánlok egy jó módszert, hogy biztosan tudják, tényleg keveset esznek-e. Néhány napig folyamatosan jegyezzük le mit eszünk és mennyi folyadékot iszunk: magyarán írjunk le mindent, ami bemegy a szánkon.

Ennek a kalória mennyiségét felbecsülhetjük a neten is fellelhető táblázatok segítségével. Bár lehet, ha legtöbben legyintenek, de egy kis számolás igencsak meglephet. Ezután már látjuk, hogy a napi kalóriafogyasztásunkat mennyivel lépjük túl. A kalóriaigényünket kiszámolhatjuk különböző táblázatok és kalkulátorok segítségével.

Legközelebb a kalóriák világába is jobban beleássuk magunkat, de addig se feledjük: csak mértékkel! Aki nem kezdett neki a saját fogyókúrájának, az ne csüggedjen. Sosem késő bekapcsolódni.