Az idei maraton nagyágyúja, a P. Box sem bizonyult nagy csaléteknek, szombaton este kilenc óra magasságában sem kígyózott hosszú sor a bejáratnál és nem vonta bakacsinba a domboldalt a fekete sereg. A jegyárus sátorban diszkrét pillantást vetettünk az eladott napijegy- lajstromra. Számot nem mondunk, de az biztos: a jelenlét az utolsó napon sem döntött rekordot.

A színpad melletti sátorban -a piros paprikával szemmel láthatóan nem fukarkodó szakács jóvoltából- égő vörösen gőzölgött a bográcsban a pityókatokány - egy adagot savanyúsággal, kenyérrel hat lejért mértek. Tömegnyomor a sörsátrakban és a domboldalban sem volt, pedig teljes hangerővel dübörgött a bölcs-banda, a Wisdom. Kisebb rajongótáboruk lelkesen rázta a színpad előtt, de a rockerek zöme vagy a sörsátorban dumált vagy sört iszogatva egykedvűen üldögélt a fűben. Volt, aki a tetemes mennyiségű fogyasztást jelző eldobott műanyag söröspoharakkal és dobozokkal "dekorált" fűben egy szál gatyára vetkőzve, horkolva pihente ki az elmúlt napok fáradalmait.

A Wisdom elnyomta a stílszerűen Wisdom című ars-poeticat, majd a 2005-ben Kalapács Józsi és az ex-Edda tagok által alapított H.A.R.D. zenekar következett. A hangolásra szánt bő félórás szünetben volt időnk részletesebben is feltérképezni a terepet.

Szót váltottunk a mindössze 11 hónapos rocker-bébi szüleivel. A marosvásárhelyi házaspár hűséges maratonozó, emlékezetük szerint egyetlen bulit hagytak ki csupán.

A jubileumra, tekintettel a gyerkőcre ,az egy hetes beugró helyett egy napost váltottak. Veterán maratonosokról lévén szó, természetesen kíváncsiak voltunk a véleményükre.

„Kár, hogy már a harmadik-negyedik kiadás után megrekedt valahol ez a fesztivál, valamiért nem tud megújulni. Erre főleg most, amikor gombamód szaporodnak a különböző, jobbnál-jobb fesztiválok, nagy szükség lenne.

A helyszín, a hangulat rendben, a hangzás is minőségi - mégis, valamiért az volt a benyomásunk, hogy kifulladt ez a rendezvény" - mondták. Búcsúzóul hozzátették, ha lesz, akkor a tizenegyediket sem hagyják ki.

A pólós sátorba is benéztünk. Kíváncsiak lettünk volna, hogy a bőséges kínálatból melyik volt az idei fesztivál legmenőbb pólója, de ez homály maradt, megelégedtünk a „vettek mindegyikből" langyos válasszal.

Beszédesebbek voltak a színpad előtt traccsoló biztonságiak. Idejük bőven, dolguk - akárcsak a mentősöknek - nem nagyon akadt.

„Menteni nem kellett senkit, hányás az volt, balhé semmi, tízes skálán 8,3-at érdemelnek"- hangozott az értékelő.

Kábé ennyire taksáltuk a tíz órakor húrokba csapó svéd-magyar H.A.R.D.-ot is. Kalapács Józsi ex-bandája valóban keményen nyomta - sajnos úgy a nótákat, mind pedig az átkötő szöveget angolul.

Az elcsépelt „I love you Transsylvania!" búcsúszövegre mentségként szolgált a 2009 óta „hardos" svéd fronténekes, Björn Lodin és a zenekar tagjainak profizmusa.

Hiába hozta a nagyszerű csapat „az égig a rock and rollt" - a rockerek nem szálltak velük. Pedig a banda apait-anyait beleadott - szólt a Soha nem múljon el, az Ómen, a Fantom lány és a néhai legendás péboxos Cserháti Pityire emlékezve felcsendült a Ezer év című hattyúdal is.

Koroknai többször is próbálta felturbózni a hangulatot, csápoltatta, tapsoltatta a színpad előtt lecövekelt rockereket, hálásan köszönte a meghívást a szervezőknek, a jelenlétet, de a teljesen eltájolódott reklamálóknak határozottan beszólt: „azért nincs P. Mobil , mert mi a P. Box vagyunk".

Közel egy óra után búcsúzott a banda, megspékelve a repertoárt két klasszikus ráadás-nótával. A zöld, a bíbor és a fekete és a Vágtass velem-be belenótázgatott a közönség is, de valahogy ettől sem lett teljes a buli.